T-291. Szidalom és gáncsvetés
2025.03.16.
Kedves Gyerekek!
Végére értünk a ’miért jött Jézus Krisztus’ című sorozatunknak. Láttuk, milyen sokoldalú mondanivalója volt az igének ezzel kapcsolatban. A mostani alkalommal egy ószövetségi igét szeretnék felolvasni. „A süketet ne szidalmazd, a vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.” 3 Móz. 19,14.
Ez egy nagyon gyakorlati ige. Az első kérdés, amivel itt foglalkozzunk az a szidalom, vagy más fordítás szerint átkozódás, mert a süket szidásáról van szó. Maga a szidás erős korholást, becsmérlést, gyalázást jelent. Más szóval fedd, dorgál, káromol. A szidásnak, dorgálásnak van helye a Biblia szerint is, például egy szülő a gyermekével kapcsolatban tehet így, ha az megérdemli. Ilyen esetben hasznos is, mert azt mondja a Példabeszédek könyve, hogy a vessző és dorgálás bölcsességet ad. Mire felnő egy gyermek, nagyon sok helyreigazítást kaphat, és ezeket nem felejti el még felnőtt korában sem, ezek terelik a helyes irányba. Sőt, aki gyermekként nem részesül szidásban, sokszor hoz majd szégyent szüleire. Ezért gyerekek, fogadjátok el, ha rosszul is esik, és hallgassatok szüleitek tanácsára, mert jót akarnak nektek! Előfordul az is, hogy olykor nem érdemeljük meg, hogy szidalom, gyalázás érjen bennünket. Ilyen esetben mit teszünk? Azt, amire Pál tanít, hogy: Ha szidalmaznak, mi áldást mondunk? Bárcsak ezt munkálná szívünkben az Úr, mert alap esetben nem ez jön fel bennünk, hanem az indulat, a bosszú! Ebben az Úr Jézus tud minket vezetni, aki szidalmaztatván viszont nem szidalmazott, hanem hagyta az igazságosan ítélőre, az Atyára.
Most pedig nézzük meg milyen dolog az, amikor valaki a süketet, vagy a némát szidja. Az ilyen viselkedés, incselkedés nagyon jellemző rátok, gyerekekre! Ez hasonlít a csúfolódáshoz, gúnyolódáshoz. Amikor egy süketet szidnak, az nem hallhatja, milyen csúnya dolgokat mondanak rá, csak esetleg leolvashatja a szájról, ha képes erre. Hasonló ehhez az az eset, amikor valakiről háta mögött beszélnek. Sajnos ez sokszor megeshet és én is estem már ebbe a bűnbe. Előfordulhat olyan helyzet is, hogy amikor éppen belépünk egy társaságba, hirtelen elhallgatnak. Ekkor valószínűleg pont rólunk beszéltek. Ez borzasztóan kínos helyzet mindkét félnek. Jobb, ha nem is folyunk bele az ilyen beszélgetésekbe, amikor a másikat szidják. Van egy bölcs mondás ezzel kapcsolatban, amit jó megszívlelnünk, mégpedig az, hogy valakinek a távollétében csak olyat mondjunk róla, amit a szemébe is mondanánk. Könnyű ugyanis valakiről háta mögött beszélni, de vállaljuk-e jelenlétében a róla mondott szavainkat? Jó példa ebben is az Úr Jézus, mert többször olvashatjuk, hogy a farizeusokat, írástudókat elmarasztalta, de ezt a szemükbe is megmondta, és nem utolsó sorban, neki erre, mint Isten Fiának volt is hatalma, létjogosultsága.
A másik dolog, amit itt említ az alapigénk, a vak elé gáncs, vagy akadály vetése. Ezek szerint már akkor is előfordult ez a gonosz csínytevés. Gondolom, hogy kifigyelhették a vak embereket merre járnak és útjukba tettek pl. egy követ, amiben megbotlott és azon nagyot nevettek. Abban az időben nem volt mobiltelefon, internet, TV stb. így a gyerekek másképpen foglalták el magukat. Ezek közé tartozhattak az ilyen jellegű szórakozások is, annak ellenére, hogy nagyon csúnya dolog a más kárán nevetni. De biztosan volt sok más csínytevés is, amit elkövettek. Nem akarok ötleteket adni, de régen pl. az volt a ’divat’, hogy egy damilt, vagy vékony cérnát kötöttek egy pénztárcára és elbújtak egy bokor, vagy épp kapu mögött, és mikor az arra tévedt járókelő lehajolt, hogy felvegye, elrántották előle. Ezen aztán jól szórakoztak.
Ezután a két gonosz dolog után-süket szidalmazása, vak elé gáncs vetése- arra int az ige, hogy félj a te Istenedtől. Tehát, akiben van istenfélelem, az nem tesz ilyen dolgokat, ami a más kárára van. Ha van bennünk Istenfélelem, akkor át tudjuk érezni, hogy milyen lehet egy vaknak, vagy egy süketnek az élete. Akkor nem gúnyoljuk ki a másikat, bármilyen viccesnek is tűnik. De szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy más testi fogyatkozással élők tiszteletére is. Mert sokszor más, kisebb dologért is szokták egymást csúfolni a gyerekek. Pl. valakinek eláll a füle, vagy kövér, vagy túl sovány stb. Ezekért se csúfoljátok ki a másikat, legyen bennetek istenfélelem, mert ti is születhettetek volna hasonló adottságokkal. Mindenki legyen azért hálás, amit neki adott az Úr.
Szóval mit tanulhatunk az elején felolvasott igéből?
1.Ne szidalmazzunk senkit, főleg ne a háta mögött! Ha valami miatt rászolgál a másik, nyíltan, lehetőleg négyszemközt rendezzük el!
2.Ne gáncsoskodjunk, nem tegyünk keresztbe senkinek! Tudom, hogy ez főként akkor nehéz, amikor lehetőségünk akadna, és ezt a másik meg is érdemelné. Ilyenkor gondoljuk meg, hogy mi sem azt kaptuk az Úrtól, mint amit megérdemelnénk. Ő irgalmas volt velünk szemben, pedig bűneink miatt mi is méltók lennénk a büntetésre, sőt a halálra is! Legyünk mi is irgalmas szívűek egymáshoz, istenfélelemben élve!
Ámen